Jelöltek:
1. csapat: Orosz Árpád (Oszi)
2. csapat: Lévai Béla (Béluárd)
3. csapat: Mikulai Csaba (Csacsi)
4. csapat: Olvasó Árpád (Pipi)
5. csapat: Túri János
Szervező: Mokánszky József (Moki)
A szervezősök favoritja: Moki
Már a születése is egy kész talány. Alig lehetett talányi valami férfiemberre utaló jelleget. A szomszéd néni ötvenszeresre nagyító szemüvege kellett a ténymegállapításhoz. Azután sehogy sem akart sírni. A bábaasszony sokáig csóválta a fejét, és lábánál fogva Mokit, amikor végre kiszakadt belőle a sírás. Később Moki is bőgni kezdett, de a bába annyira belejött a csóválásba, hogy később elindult a szabolcs-szatmári kalapácsvető bajnokságon. Csecsemőkora pálinkagőzben telt el, mivel nyíregyházi házuk egyik oldalán a kocsma, másikon a szeszfőzde állt.
Értelmi szintjére jellemző, hogy már 5 éves korában kívülről fújta a nagy költő összes verseskötetét. Általában anyja kérésére nagytakarításkor. Különben jó gyerek volt. Csupán egyszer szedte szét az asztalt, amihez apja fondorlatos nevelési célzattal odakötözte.
A kisdobos-kor úgy elillant, mint Moki számtanóráról. A többiről is, de csak a számtant tanító bácsi verekedett pálcával. A felső tagozat sok élményt hozott. Moki már VI. B-s volt. Ekkor érte az első komolyabb érzelmi VI. Á-s. Egy lány formájában. Egyszer cserebogarat rakott a szoknyája alá, kétszer pedig kihúzta alóla a széket. Igazi nagy gyerekszerelem volt.
Mint osztályának éltanulója, rövidesen őrsvezető lett. A Nehéz fiúk raj Tirpák őrsének lett a vezetője, és érdemei elismeréseképpen pajtásai a Szatirpáknak becézték. Egyébként a Nehéz fiúk rajból már csak ő van szabadlábon. A többiek ülnek vagy megnősültek. Ezidőtájt ismerkedett meg a sporttal, pontosabban a tornával. Kedvenc szere az óvszer volt. Ezt főleg talajon használta, de korlátozott is vele. Nem törte fel a tenyerét. Gyerekkorának fordulatokban gazdag élete legfőképpen a nyújtón nyilvánult meg.
Debrecenbe ment középiskolába. Egyre jobban látszott rajta a mátészalkai beütés. Leginkább a fején egy 20 centis kapavágás formájában. Azért másfél évig jól ment minden. Akkor került először rossz társaságba, akik barátkozni kezdtek vele. Ittak. Pálinkát sörrel, amitől élete menete hányatottá vált. Gyakran a koleszba menet, de odabenn is. Az igazgató ezt nem szagolta jó szemmel. Kirúgták. Természetesen KISZ-tag volt, de azóta sem nőtt nagyobbra. Megint szerelmes lett. De a kislánnyal nem tudott zöld ágyra vergődni.
Veszprémbe először levelezőre jelentkezett, majd átment nappalira Győrvári tanár úr sugallatára. Mikor meggyógyult átszakadt dobhártyája, megkezdte tanulmányait. Nagyon igyekezett. Rögtön ráment a tanulásra – az a pár perc szabad ideje. Úgy belejött, hogy a II. évfolyam 1. félévében sikerült elérnie az uv-király (angolosak mo-king) büszke címet.
Szereti a gömbölyded formákat, főleg a focit. Szervezői rátermettségét jól mutatja az a tény, hogy a stílusszerűen moki-monóba öltözött 6-14 éves lánysereg ilyenkor tavasztájt ellepi a kollégium környékét. Már nem hallgató, ötödéves. 3-4 órát alszik, majd 10 óra felé felkel. Most tanul. Egyszer-kétszer átfut az anyagon, majd utána gimnasztikázik. Újabban túrázik, melyet szerényen rektortúrának nevez.
Pár epizód a nagy ember életéből. Sok vagy kevés a rektorsághoz? Majd a VEN-en eldől.
A PRO VEN lepényt Lékó Sándor kapta