Rektori köszöntő
Kedves Olvasók!
A Veszprémi Egyetemi Napok, a VEN, valójában egy inverz világ: ilyenkor fordul a kocka, és a rektor – jelképesen – lemond hivataláról, átadva a felelősséget a Diákrektori Hivatalnak és a Diákrektornak. Mert a világ úgy teremtetett, hogy VEN volt, van és lesz – amikor a diákból lesz a rektor.
Ez persze csak a mítosz. A „Mátrixban”, azaz a valóságban valójában mindig is a diákok vezetik az egyetemet. Az intézmény legfontosabb célja pedig nem más, mint a VEN hagyományainak megőrzése és a hallgatói közösség jókedvének biztosítása. Csupán látszat, hogy a rektor időnként „átveszi” az intézmény vezetését – a valódi irányt a diákok határozzák meg.
Ennek az alapvető igazságnak a tudatában ajánlom mindannyiunk figyelmébe az évtizedek alatt felhalmozott bölcsességeket, a hagyományokat és az örökérvényű jókedvet, amelyet a VEN szelleme képvisel.
Kívánok mindenkinek felejthetetlen élményeket, sok örömöt és közös ünneplést!
Abonyi János
időszakos látszat Rektor
Kedves Olvasók!
A Veszprémi Egyetemi Napok az a különleges időszak, amikor az egyetem falai egy hétre átváltoznak. Tantermek helyett színpadok, jegyzetek helyett jelmezek és vizsgadrukk helyett csapatszellem uralja a mindennapokat. Ez a VEN. Ez a mi ünnepünk.
Két évvel ezelőtt kimondtam azt a bizonyos „igent”, nem csak jelképesen, hanem szívből. Igent mondtam a kihívásokra, az éjszakákba nyúló ötletelésekre, a csapatomra, és mindarra, amit a VEN képvisel. A közösséget, kreativitást és azt a bizonyos megmagyarázhatatlan egyetemi varázst.
VENyecskeként arra hívtam hallgatótársaimat, hogy merjék velünk együtt komolyan venni ezt a hetet úgy, hogy közben szívből nevetünk, együtt dolgozunk és maradandó emlékeket teremtünk. Hogy legyünk mi azok, akik a csapatukat nemcsak hajtják, de emelik. Akik nemcsak buliznak, de figyelnek is egymásra, mert a VEN akkor lesz igazán VEN, ha nem csak emlékeket gyártunk, hanem történelmet írunk. Ez nem csupán egy verseny, ez egy emlékezetes találkozás önmagunkkal, egymással és azzal az egyetemi szellemmel, amitől ez az egész közösség több lesz, mint hallgatók gyűjtőhelye. Itt nincs fontosabb szekció, nincs külön szak. Itt mindenki ugyanazért van, hogy részese legyen valami nagyobbnak, valami igazán pannonosnak.
Az igazi VEN élmény nem a külcsínben van, hanem abban, ahogy együtt nevetünk, izgulunk és emlékezünk majd vissza erre a hétre – többek között a VENciklopédia weboldal segítségével.
Mindenkit arra biztatok, hogy táncoljon, énekeljen, küzdjön és szeressen a VEN-eken! Érezzétek magatokat otthon és merjetek kilépni a komfortzónátokból!
Ne feledjétek, a VEN nem egy hét, a VEN egy életérzés!
Szívből kívánok mindenkinek felejthetetlen VEN-pillanatokat!
VENyecske
A XXXI. VEN diákrektora (2025)
Veszprémi Egyetemi Napok (VEN) – Egy élő hagyomány története
A VEN kialakulása olyan történethez hasonlítható, mint az univerzum keletkezése: a nagy robbanásra senki nem emlékszik, a következő pillanat pedig már mindenkinek egy kicsit másképp él az emlékezetében.
A Veszprémi Egyetemi Napok (VEN) története egészen az 1950-es évekig nyúlik vissza. Már 1954-ben és 1959-ben is rendeztek Egyetemi Napokat az intézmény fennállásának jubileuma alkalmából, ezek azonban még tudományos és kulturális seregszemlékként működtek. Az igazi fordulópont 1969-ben érkezett el, amikor a Veszprémi Vegyipari Egyetem 20 éves fennállását egy újszerű hagyomány megteremtésével ünnepelték meg.
A VEN alapötlete az volt, hogy a világ „fordítva” működjön: a professzorok ülnek be az iskolapadokba, míg a diákok irányítanak. Az első diákrektor, Chikán András humorosan így fogalmazott: „mostantól egy szavamat se vegyétek komolyan, mert be vagyok csípve”. Ez a felfogás jól tükrözte a VEN szellemiségét, amely a hatalom kifordítását és a hagyományos egyetemi hierarchia játékos megkérdőjelezését állította középpontba.
A VEN fejlődése és hagyományainak kialakulása
A rendezvény az első években gyorsan népszerűvé vált, és egyre több kreatív programmal bővült. Már a korai VEN-ek során helyet kapott a kocsmai játékokkal ötvözött vetélkedés, a diákrektor-választás és különféle versenyek, például az autóstop-verseny, amely során a résztvevők stoppal próbálták bejárni a lehető legnagyobb távolságot, miközben pecséteket gyűjtöttek az érintett településekről. A verseny olyan sikeres lett, hogy még a Magyar Rádió is beszámolt róla.
1971-ben bevezették a diákrektor-választási rendszert, amely a mai napig működik. Ennek lényege, hogy a csapatok létszámtól függetlenül azonos szavazati erővel bírnak, és senki sem szavazhat a saját csapata jelöltjére. Az első, ilyen módon választott diákrektor Kürti Sándor lett, aki győzelmét nemcsak vitathatatlan tehetségének, hanem a látványos krepp-miniszoknyás lánytánckarának is köszönhette.
A választási kampányok hamar egyre látványosabbá és összetettebbé váltak. A kortesdalfesztivál a VEN egyik legnépszerűbb programjává nőtte ki magát, ahol a csapatok humoros és kreatív módon mutatták be saját jelöltjeiket. A kampányok során egy új hagyomány is megszületett: a diákrektor-jelöltek bevonultak az egyetemen és a városon keresztül, látványos és szórakoztató módon népszerűsítve programjukat.
A VEN átalakulása és mai formája
Ahogy telt az idő, a VEN egyre nagyobb méreteket öltött. A kezdeti kis csapatokból hatalmas, akár 1600 fős közösségek alakultak ki. Az egykori diákrektori kampányok szinte show-műsorokká váltak, és a bevonulás is a város egyik legjobban várt eseményévé nőtte ki magát.
A fesztivál szervezése is egyre komolyabbá vált. A Diákrektori Hivatal (DiRH) eredetileg a bürokrácia paródiájának indult, de idővel a fesztivál lebonyolításának egyik központi elemévé vált. A régi diákrektorok és jelöltek gyakran visszatérnek szervezőként, így a VEN hagyománya egy folyamatosan megújuló, de mégis gyökereiben azonos közösségi élménnyé alakult.
Ma a VEN már nem csupán az egyetemi élet legfontosabb eseménye, hanem egy országosan ismert fesztivál, amelyet egykori és jelenlegi hallgatók egyaránt látogatnak. A közösségi média megjelenésével a rendezvény még szélesebb körben vált ismertté, és egyre több új programmal, látványos előadásokkal és modern színpadtechnikával bővül.
A Veszprémi Egyetemi Napok tehát nem csupán egy fesztivál, hanem egy élő hagyomány, amely évről évre új energiát kap a résztvevők kreativitása és lelkesedése által. Egy olyan esemény, amely generációkat köt össze, és amely minden alkalommal felejthetetlen élményeket nyújt mindazok számára, akik részesei lehetnek.
