VEnDEL ( Kovács László )
Ahmed VEN Khalifa ( Ahmed Al Ghul )
Vlagyimir ( Faludi Róbert
Dr. VENGere ( Elek Gergő )
VENpír ( Gyulai Róbert )
DIRH a VEN-en, avagy mi vár rátok alig egy hónap múlva
AVE VEN! vagy ÉVA NEV! Mindjárt egy kis értelmező szótárral kezdeném, mivel sokan azt sem tudják, mit jelent az a két mozaik szó a címben:
VEN – Veszprémi Egyetemi Napok
DIRH – Diákrektori Hivatal
Szóval, ez az a kettő, ami gyökeresen fel fogja forgatni amúgy unalmas életetek. Hadd ne részletezzük a VEN lényegét, ezt kérdezzétek a felsőbb évesektől, viszont a DIRH-ról legfeljebb tanáraitoktól hallhatok, mivel ez valahogy elfelejtődött. Volna. De mint minden, a pókhálók sem örökéletűek, nem tudták elrejteni a nagyszerű DIRH emlékét. Egy egyetemnek szüksége van erre, főleg ha inverz. Így esett, hogy ezen a VEN-en „is” szorítottunk neki helyet két kocsma között.
Itt üzemel majd a múlt homályából előtoppant CS6D iroda is, ahol fogadhatsz a favorit diákrektor-jelöltedre. De hogy ne úgy állj a fényességes DIRH ajtaja előtt, mint gólya a fészek szélén, néhány fontosabb tudnivaló erről a szervezeti egységről: rendkívül diktatórikus, hierarchikus és kuss, tagjai egytől-egyig kiszuperált deszantosokból és titkos ügynökökből állnak, akik nem ismerik a tréfát. Tűzzel, vassal és borral (nameg’ sörrel) harcolnak a VEN hagyományok és szokások betartásáért. Ezzel a Te kezedbe adnak egy nagyszerű lehetőséget: jelentsd fel barátodat, barátnődet, tanárodat, kutyádat, levelibékádat, mindenkit, aki csak él és mozog, ha úgy érzed, vétenek az előírásokkal szemben.
Hogy mik az előírások???? Eszméletlen sok minden van, így ezer plusz egy okod lehet rá, hogy valakit bemószerolj. Na, azért nem csak ezért van ez az egész, hanem többek között a DIRH koordinálja az inverzegyetemmel kapcsolatos dolgokat, és a VEN ideje alatt egy központ szerepét tölti be, ahol Te is érdeklődhetsz, panaszkodhatsz.
Szóval kalandra fel, figyeld a DIRH körleveleket, hiszen ezek lesznek az irányadóak.
DIRH
Mostanában nagyon divatos jubileumokat ünnepelni, mi sem maradhatunk ki ebből, hisz idén április 21–25-ig újra VEN lesz, méghozzá a XV., tehát JUBILEUMI!!
Kedves első- és másodéves hallgató! Elsősorban neked szeretnénk elmesélni, hogy mit is jelent ez a bűvös szó: VEN. Már bizonyára hallottatok róla, erről a minden második évben „feltámadó” intézményesült egyetemi buliról. Elsősorban olyan öt nap, amit nem szabad kihagynod az életedből!
De lássuk, mi is ez valójában: öt csapat – mely természetesen az egyetem polgáraiból áll – verseng egymással vidám vetélkedőkön, sportversenyeken, ahol a diákrektor-jelöltek mérettetnek meg. Ezt követi minden este két csapat főműsora. A napok folyamán sok jó hangulatú koncerten, táncházban és őrült rendezvényen vehetsz részt, s este mindezek után „kipihenheted” magad a kocsmákban és a DC-ben.
Az utolsó előtti napon mindenki eldöntheti, hogy melyik csapat, illetve diákrektor-jelölt nyerte el leginkább a tetszését, és ennek megfelelően leadhatja a voksát mellette. Ezen szavazás alapján dől el, hogy végül ki lesz az 1998-as év diákrektora, akinek megadatik, hogy átvehesse a „hatalmat” az egyetem polgárai felett, amit egynapos (rém)uralma után vissza is ad, és egy fergeteges buli után ismét két év szünetet rendel el.
Ehhez persze hosszú és fáradságos út vezet, hisz négy napon keresztül elég meggyőzőnek kell lenni ahhoz, hogy nyertesként kerüljenek ki a versengésből. Az első nap 0:00-kor kezdetét veszi a kortesdal-fesztivál, és innentől kezdve szabad a diákrektor-jelölteket, illetve a csapatokat népszerűsíteni bármely lehetséges módon.
Mik is lehetnek ezek? Elsősorban színvonalas és ötletes programok. Délelőtt az inverzegyetemi előadások, melyeken oktatóink szerepelnek hallgatóként, délután pedig még több program és megmozdulás vár rád.
Az egyetemi napok alatt természetesen kötelező a tegeződés, s ez jó alkalom lehet arra, hogy minél több emberrel megismerkedj, és szoros barátságokat köss!
A tizenötödik
Kissé lassan, az előzőkhöz képest gyengébben indult idén a Veszprémi Egyetemi Napok. Hogy mi az oka? Ki tudja? Talán éppen mi, talán nem.
A kocsmák eredeti állapotukban siralmasan néztek ki (hát még a VEN befejezése után!); nem is gondoltam volna, hogy ennyi mindent ki lehet hozni néhányszor tíz négyzetméterből, ami egy-egy csapatra jutott. A kortesek, a szervezők, a háttérmunkások mindenesetre kitettek magukért.
A szponzorkeresés az egyik legfontosabb dolog egy ilyen volumenű esemény(sorozat) esetében, bár nem feltétlenül a „leg-…”. Idén valahogy kevesebb koncert jutott, viszont akadt helyette kisvasút, szellemvasút, körhinta, céllövölde, büfékomplexum a Máfkiban, gokart stb.
Az alacsony árfekvésű „bérlet” viszont a központi szervezők érdeme. (A belépő lehetett volna tartósabb, hiszen emléknek sem rossz, feltéve, ha egyben marad.)
Az idei VEN élénk látogatottság mellett zajlott le, és szokatlanul csendesen. Az előbbi kijelentés erősen eufemisztikus, hiszen „iszonyúan sokan voltak”. Ez leginkább az aulában és a kocsmákban látszott igazán. Napközben a nép valahogy pihengetett, estére aztán folyt a harc az ülőhelyekért a főműsorok előtt.
Itt szögezem le, hogy nem kívánok bármifajta értékelést nyújtani az egyes csapatok teljesítményéről – ez nem az én feladatom –, legfeljebb annyi, hogy néhány sorban leírjam az összképet azoknak, akik nem voltak itt (miért?!!!) azon a héten – ami még most is gyakran előkerül egy-egy rövidebb beszélgetés vagy hosszabb élménybeszámoló erejéig azok között, akik nem hagyták ki…
A VEN tartogatott néhány meglepetést. Mindenekelőtt a diákrektor-jelöltek gyors egymásra találását már az első napokban, vagy egy fergeteges oktató-hallgató nótázást a VEnDEL csapat főműsora után fent a kocsmában, a már említett rendkívüli érdeklődést mind „honi”, mind pedig „külsős” részről, ugyanakkor az érdeklődés leredukálódását az esti-éjjeli órákra (a tapasztaltak tudják, hogy a VEN nem csak abból áll, hogy minden este megkeressük a sárga földet).
Az utóbbi időben kényes helyzetet okozó város–egyetem(ista) viszony is lecsapódott a megnyitón, a bevonuló szövegekben és a főműsorok némelyikében – hogy csak néhányat említsek.
Mindenesetre e megmozdulás keményen igénybe vette a hallgatók (és sok tanár!) állóképességét (no, ne tessék rosszra gondolni!), mivel a rendezvények egymást követték hajnalig, s mindig akadt valami új a nap alatt – csak keresni kellett.
Többen állították, hogy egy ilyen esemény kiválóan alkalmas arra, hogy az évközben akadozó kapcsolatainkat egy kicsit rendbe szedjük, vagy egyszerűen csupán elfelejtsük azt, amit mindig is igyekszünk elfelejteni…
Lehet, hogy egy ekkora egyetemen még lehetséges összehozni az embereket: a karokat egymáshoz, a hallgatókat a tanárokhoz, vagy éppen ismeretleneket. Ehhez persze nyitottság szükséges, de minimum az aktuális két fél jelenléte. Most talán minden együtt volt (?). Hol leszünk akár két év múlva? Épp itt, vagy pont itt, vagy természetesen itt?
Más választás nem lehetséges – vagy mégis? S ez bebizonyosodott több száz távollevő veszprémi egyetemista esetében, és persze az oktatóknál még nagyobb arányban.
Minél többen vagyunk…, azért minél többen itt legyünk. Minél többen vagyunk itt…, ha már így van – ilyen-olyan (többnyire) objektív és kényszerű okok miatt –, akkor egyetlen héten kétévente legalább néhány napra legyünk legalább lélekben itt (bár sokan olykor pont úgy nem voltunk itt), hogy aztán legyen mire emlékezni – s nem csak a zárthelyikre, a lógásokra, a vizsgák izzadtságszagára.
Legyen formája és tartása az egyetem szónak, majd’ három-öt éven át, és azután is. Mindenféle szinten.
Galgovics Tamás
A PRO VEN lepényt Kosztin Béla kapta
Forrás: Egyetemünk A pannon Egyetem hivatalos Lapja
A Pro VEN lepényt Hóbor Péter kapta.
