Jelöltek:
1.csapat: Kósa Zoltán (Kázé)
2.csapat: Viszkei Márton (Kamil)
3.csapat: Bábik István (Bubu)
4.csapat: Bacsárdi Tamás (Öreg Tom)
5.csapat: Nagy János (Maci)
Szervező:Mészöly Csaba (Csibe)
1988 volt az az év, amikor „Eljön a Tom” és vele a nyers, néha alpári módon szókimondó humor. Korábban már Bek-nél és Bohócz-nál is megfigyelhetők voltak minimalista neoprimitív törekvések, de az irányzat csak ekkor teljesedett ki. A TOMbolóban például a különböző tanszékekről készült csoportképekre lehetett célba dobni.
Reggel
Reggel. A nap süt. A hasamra.
A takarítónő felrakja a cipőket. Ugyanoda.
Csörög az óra. Lecsapom. Bejön a szobatársam, és pakol. Őt is.
Holnap már egyik sem fog csörögni.
A takarítónő közben már az őrület határát súrolja.
A témavezetőmre gondolok. Ő pedig már egy hete csak az anyámra.
Furdal a lelkiismeret. Odanézek. Ja, csak a takarítónő partvisa.
Ráül, és kimegy. Végre.
Fáj a kezem. Tegnap valami részeg disznó rálépett.
Ma másnap van. Ma más nap van.
Felkelek. Kinézek az ablakon. Aztán kiszedegetem az arcomból az üvegszilánkokat.
Ajtó. 11-es. Berúgom.
Nagy fehér mikrofon.
Átölelem. Beleénekelek. Egészségemre.
Visszamegyek. Az előtérben szelíd edény. Kezes-lábas.
Az ágyam mellett koszos ruha. Másra hagyom.
A takarítónő közben a folyósón végzett. Magával.
Jó a kedvem. Trallala.
Megszólal a hangos. Lehalkítom.
A tükörbe nézek. De szép ember! Ki ez?
Felöltözöm. Menza. Borsó. A falra hányom. (pfr – mondta Attila).
Konyhanénik lekaparják. Jó lesz még a következő adagnak.
Ez a borsó természetes körforgása.
A PRO VEN lepényt Borbély Dezső kapta.
