1984. VIII. VEN – „Nyolcadik korty – VENre koccintunk”

Jelöltek:

1.csapat: Takács László (Taki)

2.csapat: Grád Ottó

3.csapat: Kovács Miklós

4.csapat: Soós Oszkár

5.csapat: Borbély Dezső

    Szervező: Galambos Sándor (Söndi)

    Életem folyása

    Virágzik már erdő, mező,

    Diákrektor lesz a Dezső

    Egyszer volt, óvszer nem volt, valószínűleg ágyban párnák között fogalmazódtam meg. Megunva a 9 hónapnyi magányt, kibújtam, mint a szög a zsákból. Olyan kicsi voltam, hogy a napra lehetett nézni, meg rám is. Születésem nemcsak szüleimet érte váratlanul, hanem engem is meglepett. Ők egy lottó ötöst vártak, s utólag be kell vallanom, én is annak örültem volna jobban. Nem tudok híven visszaemlékezni a következő 6 hónapra, de kétségtelen, hogy életben voltam abban az időben, mivel nem lennék itt és most ahol vagyok, és nem lennék olyan, amilyen. Szüleim mindent megengedtek nekem, csak a gázt nem. Az iskolát hamar kinőttem, meg a fű is. Bizony elrepült a nyolc év, ki tudja hol állt meg. Hát a középiskolában. A négy év alatt némi érettségre tettem szert, erről érettségi bizonyítványt kaptam. Eljött az ideje, hogy továbbálljak, pedig már álltak elegen. Megnéztem a listát. Szögletes Buborékgyártó Iskola. Na, ez nem volt jó! Veszprémi Vágyipari Egyveleg. Elindultam Trabant nevű lovamon. A mamám becsomagolt az útra három hamuban sült zöldalma kappant. Addig jöttem, míg találkoztam az öregapóval, aki éppen tömte… a pipáját.

    – Adjon isten kedves anyám-bátyám, melyik út vezet?

    – Látod ott azt a nagy agóniafát öcsém?

    – Látom.

    – Akkor még jó a szemed. Tetszel nekem, szegődj hozzám, hoztam szeget.

    – Sajnos nem tehetem, mert tanulni megyek.

    – Jól van öcsém, akkor fel is út + le is beszéllek róla.

    Azzal gondolt egyet az öreg, és meghalt, én meg jöttem tovább az orrom után, de sehogysem értem utol. Lassan beesteledett, mire a Hóvirág utcához értem. Kezet nyújtott a rektor, és mikor elég hosszú lett, elengedte.

    – Én vagyok a rektor! Hát te ki vagy?

    – Én bizony eléggé, de rektornak jöttem.

    – Kemény próbákat kell kiállnod, állod-e a sarat? Mert én már nyakig vagyok

       benne.

    – Egy életem, egy halálom, kezemet fejedbe ajánlom.

    – Jól van akkor, felteszek három kérdést, meg a szemüvegemet. Az első kérdés:

       három pók három óra alatt három hálót szőtt. Hány pók hány óra alatt hány

       hálót sző? A második: Ha a feszültség 5 Volt, akkor most mennyi?

       A harmadik: Mi a különbség egy elefánt között?

    És egyszerre válaszoltam a három kérdésre.

    -Minden változik, csak a Boltzmann állandó.

    A rektor nagyot derült, meg az ég is, és nekem adta a fele barátságát, hogy még a szeme is kicsordult a nevetéstől.

    A PRO VEN lepényt Horváth Ákos kapta.

    Részletek