Pocakhontas (Pulai András)
Don Venchenzo (Gémes Gábor)
Pokoly VENdegúz (Bogdán Olivér)
Jane Bond (Kósa Ildikó)
Ven Hur (Ollár Tamás
Egy ping-pong asztal emlékei
Már jó ideje itt állok a Központi Koli hatodik emeletén. Rengeteget játszanak rajtam… Van mikor sportból, van mikor tétre. Minap viszont egy különös meccs zajlott. Történt ugyanis, hogy az egyik éjjel a nagy sötétben egyszer csak megjelent egy fiú megy egy lány a lépcső tetején, de se ütő, se háló, se labda nem volt náluk, meg hát a vaksötétben mit láthattak?!? Ezen gondolkodtam, miközben a lány rám ült, a fiú elé állt és ajaknyálkahártyájukat szorosan összenyomva szuszogtak. Ez igen jó játék lehetett, mert elég sokáig csinálták… Ezután nem sokkal módszeresen leszedték egymásról a ruhát, majd az előző alakzatot felvéve tovább folyt a játszma. Ők aztán igen megreformálták a ping-pong szabályait. De még nem volt vége! A fiú elkezdett ütemesen mozogni és a lányt a hátlapom közepe felé lökdöste, de a terve nem sikerült, mert a lány bőszen, szilaj módon kapaszkodott a széleimben, miközben a „még…még!” szavakat utasító hangnemben ismételgette. Ekkor a fiú még erősebben kezdett mozogni, – úgyhogy alig bírtam állni a lábamon –, és fújtatott, mint egy gőzmozdony. Majd hirtelen bugyborékoló hang hagyta el a torkát, miközben a lány a „még ne!” már, már könyörgő hangon, de ekkorra a fiú mozgása abbamaradt. „Mennem kell” mondta a fiú. „Ne, várj, játsszunk még!” így a lány. „Nem!”. A fiú felöltözött és lerobogott a lépcsőn. A lány is felöltözött, majd lement… „Hé fiatalok várjatok, most ki nyert?!?!”…
A pro VEN lepényt Ruzsicska Lajos (Gyertya ) kapta